Gyilkos tó |
1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. A
tó visszahúzódóban van, a visszamaradó kisebb tavak elláposodnak. A Gyilkos-tó
fölé emelkedik északon a Kis-Cohárd (1344 m) sziklája. A környék és a Gyilkostó
üdülőtelep közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik.
Élt valamikor
Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt,
szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy
napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott
találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával
kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az
egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy
a szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a
villám - megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek
a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem
kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta
kedvesét. Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával
kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve
választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a
sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől. Történt azonban egyik vasárnap
délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a
gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az
ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek,
gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem
viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a
nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány
és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma
szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák
és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak.
Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát.
Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az
iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg
a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő hegyoldalban legeltetett. Július
utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a
sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével
a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt
patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket,
bokrokat és megölte a fákat. A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek
vizéből máig is kiállnak a fenyőerdő maradványai. A környék pásztorai
Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Így lett a hegy halálából, az élet vize.
Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek
szelíden vissza.
Olvassa el a következő bejegyzésünket is : Székelyföldi látnivalók: Békási-szoros
Olvassa el a következő bejegyzésünket is : Székelyföldi látnivalók: Békási-szoros
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése